Psychology dictionary

Visszaélés valamilyen helyzettel; káros szerhasználat (alkohol, drog stb.). Gyermekek, gyengébbek, nők, alkalmazottak testi, lelki manipulálása, erőszakos "használata".

Testi, érzelmi, mentális kimerülés hosszantartó stressz, tehermegosztás hiánya, extrém felelősségvállalás, teljesítménykényszer következtében. Főként humán szolgáltatások területén dolgozóknál fordul elő. Tünetei, fázisai szerteágazóak, sokszor nehezen felismerhetők.

Hívő ember életvezetésének, Isten-kapcsolatának segítése. Holisztikus (egész embert gondozó - testi, lelki, spirituális, szociális) mentálhigiénés, spirituális vezetés, kísérés.

Lelki egészség elősegítése, fenntartása, mentális betegségek, zavarok megelőzése.

A pszichiátria az orvostudomány azon speciális ága, mely a súlyos pszichés, mentális zavarokkal, lelki betegségekkel vagy más szóval az elme betegségeivel foglalkozik, azok kutatását, gyógyítását tűzi ki célul. (a görög szó: ψυχιατρική [επιστήμη], pszihiátrikí [episztími] – a lelki betegségek tudománya, psziché – a lélek/szellem és iatrós – az orvos).

Pszichológus teljes mester képzést végzett, bölcsész diplomával rendelkező szakember, aki az emberi lélek, az elme, a viselkedés, gondolkodás, érzelmek törvényszerűségeiről tanult az egyetemen (általános lélektant, fejlődéslélektant, szociál pszichológiát, személyiségpszichológiát, anatómiát és élettant stb), kutatja azokat vagy a pszichológia valamely alkalmazott ágát műveli (egészségpszichológia, klinikai pszichológia, neuropszichológia, orvosi pszichológia, szexuálpszichológia, sportpszichológia, iskolapszichológia, nevelés pszichológia, gyógypedagógiai pszichológia, környezetpszichológia, munkapszichológia, szervezetpszichológia, börtönpszichológia).
A pszichológus hallgatók az egyetem mesterképzése alatt választanak a szakirányok közül, illetve az adott speciális pszichológiai területen továbbképzéseken vesznek részt az egyetemi diploma megszerzése után. Nem minden pszichológus képzett és dolgozik a gyógyítás területén, csak a klinikai szakpszichológusok (ez már egy alap szakvizsgát jelent) és a pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező pszichológus.

A pszichológia = lélektan, lélektudomány (az ógörög ψυχή [pszükhé] „lélek” és λογία [logía] „tudomány, ill. -valaminek a- tanulmányozása” szavakból) az ember lelki működéseivel, mentális folyamataival, a gondolkodással, érzelmekkel és viselkedéssel foglalkozó tudomány.
A pszichológia az emberi viselkedés magyarázatára törekszik, ezt kutatja, ennek törvényszerűségeit vizsgálja. Ehhez több oldalról közelít, ennek megfelelően  más-más módon igyekszik magyarázni azt. Ennek megfelelően beszélhetünk: biológiai, behaviorista (viselkedésközpontú), kognitív, pszichoanalitikus, fenomenológiai elméleti megközelítésekről.
A pszichológia tudománya különböző kutatási alapterületekre osztható, ezek az általános pszichológia (biológiai, kísérleti pszichológia), fejlődés-, személyiség- és szociálpszichológia.
A fenti tudományterületek ismereteit, elméleteit hasznosítják az ún. alkalmazott szakirányok mint pl.: neveléspszichológia, iskolapszichológia, gyógypedagógiai pszichológia, klinikai pszichológia, egészségpszichológia, orvosi pszichológia, neuropszichológia, szexuálpszichológia, munkapszichológia, szervezetpszichológia,  sportpszichológia, börtönpszichológia, környezetpszichológia stb.

Az ember lelki zavarainak, problémáinak kezelése  lelki eszközökkel, módszerekkel.
(lásd: Pszichoterápia)

A görög „pszükhé” szó eredeti, alapjelentése: élet - de jelent leheletet, lélegzetet, személyiséget, lelket is. A pontos definíció körül évszázadokon keresztül folyt a vita filozófusok, teológusok között. Filozófiai szempontból a lélek egy olyan közhasználatú szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt. A lélek szót többféle értelemben is használjuk, mely így több, eltérő fogalmakat takar. Egyes nyelvekben külön szavak szolgálnak az Isten Lelkének és az ember lelkének kifejezésére: a héber ruach és nefes, a görög pneuma és psyche, a latin spiritus és anima, a német Geist és Seele, az angol spirit és soul stb.
A pszichológia az emberi elme tudatos és nem tudatos részét, működését vizsgálja. Ez a működés magában foglalja a viselkedés minden elemét: az érzelmeket, a motivációt, a kognitív funkciókat (észlelést, tanulást, memóriát, figyelmi folyamatokat, gondolkodást stb.).

Súlyos, roncsoló, hirtelen, váratlan sérülés. Testi és lelki értelemben is. Olyan behatás, aminek elviselésére, kivédésére, feldolgozására a szervezet, a lélek nem áll készen.