Ma pszichológus és magánemberként is elképeszt az a szellemi éhség, spirituális vákum, amit az emberekben tapasztalok, főleg ha az életük vagy az egészségük válságba jut. Rengetegszer hallom ismerősöktől és kliensektől is, hogy egyre kevésbé hisznek az orvosokban, félnek a gyógyszerektől és kipróbálnak mindenféle egyebet, az alternatív gyógyászathoz fordulnak - ami azért tág és homályos fogalom. Alternatív abban az értelemben, hogy az orvostudománytól elszakadt, annak egyik alternatívája. Felöleli a természetgyógyászatot és az ezotériát is, ma már ide tartozik a nem pszichológiához tartozó, de önmagát odasoroló parapszichológia és az újkeletü, kétes értelmű quantum-pszichológia is…<strong>és itt szeretnék személyesen és pszichológusként is nagyon világosan elhatárolódni minden ezotériával, egyéb zavaros, divatos, az embereket félrevezető és manipuláló módszerrel kapcsolatban</strong>. A pszichológus nem varázsló, nem mágus, nem természetgyógyász!
Sajnos az a pszichológia, amit én tanultam az egyetemen nem egységes, hanem szerteágazó - de lelkiismeretem szerint igyekszem csak azt a részét használni, amiről meg vagyok győződve, hogy tudományosan és tapasztalatilag is megalapozott ismeret az emberi viselkedés, lélek működésére vonatkozóan.
Mint pszichológus 1998-ban az ELTE BTK Pszichológia szakán végeztem, ami régóta híres tudományos rigorózusságáról, igényességéről. A pszichológus képzés erős anatómiai, élettani és tudományos módszertani ismeretekkel indult (akkoriban szórótárgyak voltak), a felsőbb évfolyamokon (klinikai és egészségpszichológia szakirányon) neurológiai, pszichovegetatív, immunológiai alapokról szóló tárgyakat is fel kellett venni. Még első éves pszichológus hallgatóként felfigyeltem egy különleges kurzusra, melyet az Általános és Kísérleti Pszichológia Tanszék hirdetett meg: „Telepátia és rokonjelenségei”. Izgatottan ültem be az első órára, majd a másodikra…Harmadik órán kezdtem kicsit ideges és türelmetlen lenni, mert semmi másról nem volt szó, mint matematikáról, valószínűségszámításról és kísérleti módszertanról. Csalódottságom nem enyhült később sem, a kurzus végére pedig teljesen kiábrándultam a „telepátiából”, semmi nem bizonyosodott be, pedig nagy amerikai egyetemek hatalmas kutatási apparátusai abbéli igyekezetét próbáltuk végigkísérni, hogy megragadják, definiálják és bizonyítsák a „jelenséget”.
Meggyőződésem, hogy az akadémikus (tudományos) pszichológia nem azonosítható az alternatív gyógyászattal , a kettőnek nincs köze egymáshoz. Az ezotériához pedig végképpen semmilyen út nem vezet a pszichológia felől. (Sajnos az ezotéria viszont annál inkább keresi az utat a pszichológia felé.) Alkalmazott pszichológiaként a pszichoterápia azon ágai, amelyek kiállták az idő próbáját és hatékonyságukról valóban megbízható és megismételhető vizsgálatokkal rendelkeznek, gyakorlatilag az orvostudományra épülnek, az orvostudomány kiegészítői, de nem alternatívái a mentális zavarok kezelésében.
Az alternatív gyógyászatról hadd álljon itt egy nálam szakavatottabb orvos tanulságos előadása: Alternatív gyógyászat orvos szemmel Ajánlom figyelembe az elődásban megfogalmazott szempontrendszert, amivel megítélhető egy-egy módszer hatékonysága vagy netán a veszélye.
Valamint az alábbi könyvet: Dr. O'Mathúna D., Dr. Larimore W.: Alternatív Medicina - kínálat - állítások - veszélyek - bizonyítékok (Harmat kiadó, 2009)