Az HBO Terápia című sorozatáról pszichológus, pszichoterapeuta szemmel

2012-10-27 | Kis Gabriella
Pszichológus Pszichoterapeuta András

Hetek óta tele a város a Terápia sorozat plakátjaival. A sorozat előzetesek alapján már megíródtak az első kritikák. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület budapesti konferenciáján Enyedi Enikő, a sorozat egyik rendezője őszinte lelkesedéssel számolt be filmkészítés menetéről, az aprólékosan átgondolt terápiás folyamatokról, a többször újraforgatott jelenetekről, a hatalmas színészi teljesítményekről, amit a szinte mozgás nélküli (egy fotelban végig ült) játék jelentett. A pszichoanalitikusok, a szakma megosztottan nyilatkozott a bejátszott részekről. Voltak, akik szerint egyes jelenetek teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, „ilyen igazi terápiában nincs”. Voltak sokan, akik nagyra értékelték a jól átgondolt dinamikai megoldásokat. A főszereplő pszichológus, párterapeuta magánéletéről szóló részeknél pedig mély csend ült a teremre. Igen, nem vagyunk istenek mi se. 

Tudni kell a sorozatról, hogy az eredeti izraeli sorozatot először – pár évvel ezelőtt – amerikában gyártották újra. A mostani itthoni verzió pedig nagy részben a magyar viszonyokra, kulturális-társadalmi közegre lett adaptálva. Mondhatni eléggé sikeresen, mert a kezdő részek felütései azonnal ráhangolnak bennünket a mai „nagy magyar valóság” elszomorító jelenségeire – rögtön szembetaláljuk magunkat az elmúlt évek thriller-szerű tragédiáival, az értékválsággal, az általános túlhajtottság és a felelősségvállalás gyermeteg elkerülésének problémáival. 
Ugyanakkor a forgatókönyvnek nem kellett nagyon messzire menni az adaptálásban, hiszen a globalizált világból nem tudunk menekülni, a posztmodern kultúrában benne élünk mi is. Nálunk is sok a sérült, nárcisztikus, kapuzárási pánikban szenvedő, ellenállhatatlan csábító vagy verbálisan agresszív férfi és nő, szülői támasz nélküli kamasz, a végeláthatatlan párkapcsolati zűr, szeretetlenség, „karrier vagy gyerek” – dilemma, az eszeveszett önmegvalósítási hajsza, az önzés, a hűtlenség.  

Hogy ilyen-e a pszichoterápia, párterápia? Ez történik valóban a terápiás üléseken? Így működik-e a pszichológus pszichológus közötti szupervízió? Igen. Ilyen, ilyesmi és néha más is. De a sorozat alapvetően szakmailag minden fontos technikai kérdést korrekten és helyesen kibont: első interjú, keretek, szabályok, működésmódok, határok kezelése. Amitől másmilyen is lehet, az a pszichoterápiában résztvevő emberek, személyiségek,problémák különbözősége és pszichoterapeuta, párterapeuta eltérő módszere miatt van. 

Remélem, hogy aki már járt terápiába az felismer dolgokat, aki pedig még nem járt, az nem retten el ettől a fajta lelki-segítségtől. Belelát kicsit a sokszor félremagyarázott, félreértett pszichoterápiás folyamatokba. Fellélegezhet megértve, hogy  a pszichoterapeuta is ember.  

Kívánom, hogy a sorozat emelje a pszichoterápiás kultúra szintjét Magyarországon. Gratulálok a forgatókönyvíróknak, rendezőknek és  kiváló színészeinknek! Köszönet azért, hogy a pszichoterápiával kapcsolatos tévhitek lebontását tekintették fő céljuknak!

Interjú a rendező-forgatókönyvíróval: http://mno.hu/grund/erdemes-neha-magunkba-nezni-hogy-mit-rontunk-el-1112301