Miről szól a Rendszerközpontú Terápia, megközelítés?
Rendszerközpontú terápia (RKT) Dr. Yvonne Agazarian Élő Humán Rendszerek elméletére épülő speciális terápiás módszer. Az elmélet szerint az élő humán rendszerek az információk felismerése és integrálása révén maradnak fenn, az egyszerűbb felől a komplexebb irányában fejlődnek és változnak. A kevés számú, de szigorúan definiált fogalmakhoz az RKT megfelelő módszereket, technikákat és eszközöket határoz meg. Ezeket a gyakorló szakember egyéni, pár-, és csoport helyzetekben alkalmazza azzal a céllal, hogy az egyén (vagy pár, csoport) a megtapasztalt különbségeket feltárja, azonosítsa, feldolgozza és integrálja. Az un. Funkcionális Alcsoportképzés módszerével ezek az élő humán rendszerek növelik azon képességüket, hogy problémájuk, kérdésük mindkét oldalát átlássák és hatékonyan megoldják. Az elmélet a „Rendszerközpontú Csoport-Terápia” könyvben jelent meg először, 1997-ben.
Ez a terápia elmélet magyarázatot ad arra, hogy az élő humán rendszerek mi módon őrzik és tartják energiájukat határaikon belül és irányítják azt céljaik felé. Itt most az elsődleges cél: a rendszer (egyén, pár, család stb.) túlélése, fennmaradása, fejlődése; másodlagos cél lehet: a környezetre való ráhatás. A rendszerközpontú csoportterápiában funkcionális alcsoportokban történik a munka, senki nem „marad egyedül” egy-egy élményével, gondolatával, kérdésével, mindig mellé áll valaki, aki hasonlóan érez, gondolkozik az adott dologról. Az alcsoportok a csoportban felszínre kerülő témák mindkét aspektusát megdolgozzák, megbeszélik, feltárják. Ez gyakorlatilag a tréning-csoport terápiás kapacitását erősíti és lehetővé teszi, hogy a tagok aszerint választhassanak a konfliktus aspektusai közül, hogy melyik milyen terápiás pluszt ad személyes munkájukhoz.
Az Élő Humán Rendszerek elmélete, terápiája bármilyen élő humán rendszerre alkalmazható, érvényes: az egyszemélyes szinttől a párokon át a családok, nagycsoportok, szervezetek, vagy akár nemzetek szintjén is.
Az elmélet célirányos, önmagát korrigáló izomorf rendszerek hierarchiájáról beszél. A legfontosabb alaptétele, hogy az élő humán rendszer fennmaradásának és fejlődésének alapja a különbségek felismerése és integrálása.
A különbségekkel folyó munka
Az embernek mindig kihívást, nehézséget jelent, ha valami eltérővel, mássággal, különbözővel kerül szembe. Pl. vélemény, hit, elképzelés, ötlet, vágy, akarat, érzés. Akkor is gondban lehetünk, ha a „másságot”, „ismeretlent” önmagunkban tapasztaljuk meg. A csoport (az egyén is!) gyakran a „nagyon eltérőre, másra” úgy reagál, hogy nem vesz róla tudomást (ignorálja), elkerüli, megpróbálja megváltoztatni, átalakítani vagy hibáztatja, megítéli, "bűnbakot" képez belőle.
Emiatt a tendencia miatt a rendszerközpontú terapeuta vagy konzultáns elsősorban a rendszeren belüli kommunikációt figyeli. Különösen arra vigyáz, hogy a kommunikációs „zaj” csökkenjen. (A zaj itt ellentmondást, kétértelműséget, redundanciát jelent.)
A perspektívákkal történő munka
Az egyéni jóllét szempontjából nagyon fontos a perspektívaváltás képessége. Akik képesek erre, kevésbé veszik magukra a fejlődéssel járó elkerülhetetlen nehézségeket. Amikor kevésbé vesszük személyesre a dolgokat, kevésbé érezzük magunkat frusztráltnak, sértettnek, ritkábban keveredünk terméketlen vitákba. Amikor annak a rendszernek a kontextusában értjük meg magunkat, amihez tartozunk (család, iskola, üzlet, politikai párt, egyház, sport klub stb.), akkor nem csak a feladatok ellátásában, hanem a felettünk álló rendszer fejlődésében is résztveszünk.
Fejlődési fázisok
A rendszerközpontú módszer az élő humán rendszerek fejlődési fázisaira épít. Ezek: 1. az autoritással kapcsolatos fázis, 2. intimitás, 3. fejlődés, azaz a valódi munka fázisa.
RKT mint Pszichoterápia
Mint pszichoterápia egyéni, csoport, család- és párterápiás vonatkozásban is használható. Az RKT szerint a személy szenvedésének nagy része abból származik, hogy csak az egyéni, személyes perspektívát látja meg. A terápia azáltal mozdíthatja előre a kliens személyes fejlődését, hogy kifejleszti, erősíti képességét, hogy lássa magát annak a rendszernek a perspektívájából is, aminek tagja. Vagyis a rendszer felől lássa meg önmagát. A folyamatot a fenti fejlődési fázisok tudatosításával is segíti. Keményen dolgozik az ellenállással (amit természetesnek tart), megtanítja a kliens ezek felismerésére és csökkentésére. Arra, hogy ha már tudatossá válik elakadása, választási lehetősége is nyílik: dönthet: az ellenállást, esetlegesen a depressziós, reménytelen érzéseknek, gondolatoknak, a szorongásnak, félelemnek adja-e át magát vagy az ezek mögött megbújó impulzusokkal, érzésekkel, gondolatokkal való munkát választja-e. Nem mindegy!
Az élő humán rendszerek elméletére épült módszer pszichoterápiás, üzleti, szervezeti és oktatási területeken is jól alkalmazható.