Az utazásra általában úgy gondolunk, mint élvezetes tevékenységre. Az élvezeten, kikapcsolódáson, pihenésen túl azonban sok mást is tesz velünk az utazás. Mélyebb értelemben, pszichés szinten komoly változásokat indíthat el, megfelelően kezelve fontos szerepet játszhat személyiségfejlődésünkben. Sokak tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy a jól megtervezett utazás terápiás hatást fejt ki.
Azonban ahhoz, hogy terápiás hatása legyen, az általánostól eltérő szempontokat kell érvényesítenünk a célpont kiválasztásakor. Sajnos ebben nem az utazási irodák lesznek segítségünkre, mert ajánlataik lelki szükségleteinkre nézve vakon, materiális kategóriákra osztják a világot. Lásd pl.: repülős, hajós utak, családi nyaralás, külföld, belföld, körutak, kalandtúra, extrém sport, exotikus nyaralás, városnézés stb.
Mindenféle misztikus felhang nélkül bevállalhatjuk a közhelyszerű igazságot: lelkünk mélyén mindannyian úton vagyunk, haladunk valamerre, keresünk, változunk. Talán kutatjuk a lehetőséget, mikor és hol tudnánk felülvizsgálni, átgondolni a céljainkat. Keressük annak módját, hogy nyugodtabbak, türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak, őszintébbek, kevésbé önzőek, autentikusabbak legyünk.
Utazásunk helyszíne, típusa segíthet bennünket belső szükségleteink, céljaink megvalósulásában. A „külső” utazás „belső” utazásunk bázisa is lehet. De ehhez fel kell mérnünk, mit is szeretnénk lelkünk legmélyén igazán és ehhez milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre.
A Földet, a világot is más szemszögből kell nézzük, hiszen minden földrésznek, úticélnak, helynek, régiónak van olyan jellemzője, ami valamilyen pszichológiai cél elérésében támogathatja az embert.
Kialakíthatunk magunknak egy olyan világatlaszt, amin pszichés szükségleteink szerepelnek az országnevek előtt. Léteznek helyek, ahol szorongó lelkünk megnyugszik, más területei a világnak az egoizmusunkkal való harcunkat segíti. Vannak vidékek, ahol könnyebb elcsendesedni és tiszta fejjel átgondolni az életünket. Van, ami kényszeressé váló aggodalmainkról, gondolatainkról tereli el a figyelmet, fókuszváltásra késztet.
Az út értéke, hasznossága nem a hosszától, egzotikusságától, árától függ, hanem pontosan ezektől a tényezőktől. Attól, hogy megfelel-e pszichés állapotunknak, életszakaszunknak. Ezek alapján tervezve a szabadság eltöltését egyre tudatosabbak lehetünk önmagunk, családunk szükségleteivel kapcsolatosan is. Ha kialakítottuk saját, privát világatlaszunkat, egyre inkább olyan helyeket keresünk majd fel, amik számunkra egy vagy több pszichológiai értelemben értékeket jelentenek, pl.: nyugalom, csend, más perspektíva, érzékenység, összeszedettség, kitartás, pszichés és/vagy pszichológiai erőnlét stb. Mert hát ugye senki sem vitatja, hogy például egy több ezer kilométeres zarándoklat, vagy a hegymászás, a természet erőivel való megbírkózás személyiségformáló erővel hat ránk.
Minden egyes jól megcélzott, átgondoltan kiválasztott út lelki gazdagodást is jelent: a megélt kulturális, esztétikai, fizikális élmények, egyéni és társas tapasztalatok, a szükséges perspektíva-váltások után sose leszünk teljesen ugyanazok. Ráadásul az utazás nem ér véget a hazatéréssel, a csendes vagy társaságban történő élményfeldolgozáson keresztül zajlik tovább…